bukdácsol
bukdácsol tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Rendsz. egyenetlen talajon> megbotolva, botladozva megy, jár. Úttalan utakon bukdácsolt. Megérkeztünk, – mondta az óriás … De még egy negyedórát is bukdácsoltak a szántóföldeken, legelőkön, dombokon, tarlókon át. (Gárdonyi Géza) Már a piac másik végén bukdácsolt, de még akkor is hallottuk a káromkodását. (Móra Ferenc) || a. Bukdácsolva megy, jár, jön: bukdácsol (1). Furcsán, bukdácsolva jár. Bukdácsolva jött felém a rossz úton. Édesanyám … magához szorított, s bukdácsolva mentünk haza. (Móricz Zsigmond)
2. <Vízben> hirtelen alá-alámerül és föl-fölemelkedik; fürdés közben le-lebukik a vízbe. Gyerekek, kacsák bukdácsoltak a vízben. Malomablakban pipázott két öreg molnár s nézték szép csendesen, hogy bukdácsol a nyavalyás a vízben. (Vajda János)
3. <Vízi jármű> hol előre, hol hátra bukik, majd az eleje, majd a hátulja víz alá süllyed. Egy csónak bukdácsolt a hullámokon.
4. (átvitt értelemben, iskolai, bizalmas) <Diák> ismételten többször is megbukik, de hol javító vizsgával, hol osztályismétléssel tovább tanul. Mindig gyenge (rossz) tanuló volt, folytonosan bukdácsolt. Bukdácsolva tíz év alatt végezte el a nyolc osztályt.
5. (átvitt értelemben, választékos) <Személy, irányzat, mozgalom> bizonytalanul, botladozva jár, halad; bizonytalankodik. A fiatal költő még bukdácsol ebben a műfajban. Az első világháború előtt a magyar belpolitika válságról válságra bukdácsolt.
Igekötős igék: elbukdácsol; felbukdácsol; lebukdácsol.
bukdácsolás; bukdácsolgat; bukdácsoló.
