bükk
bükk főnév -öt, -je [e], (tájszó v. tréfás) bikk
1. Erdei fáink egyik legfontosabb faja; törzse sima, hamuszínű, levele tojásdad, termése tüskés kupacsba zárt makk; bükkfa (Fagus silvatica). Bükkel ültették be a hegyoldalt. A cser, a szil, a bükk félelmes zugása, Rettegéssel töltvén gyönge szívét tele … (Arany János–Ariosto-fordítás) || a. (ritka) Ennek vmely egyede. Leheveredtem egy terebélyes bükk árnyékába. A setét bükk felett ragyog A hold csendes fényében. (Berzsenyi Dániel) Mint, ha két hegyi bük lombos tetejével, Össze lenne fonva bokrétás fejével. (Arany János)
2. Bükkfa (2). A bükk kitűnő tűzifa. || a. jelzői használat(ban) (ritka) Ebből a fából való. Bükk parketta.
Szóösszetétel(ek): 1. bükkfélék; bükkhasáb; bükkmag; bükkmogyoró; bükkolaj; bükktapló; bükktermés; 2. vérbükk.
