bűn
bűn főnév -t, -ök, -e [e]
1. (vallásügy) <Vallásos felfogása szerint> az Isten iránti engedetlenség állapota. ® Eredendő bűn; bűnbe ® esik. Mindnyájan bűnben fogantatunk. (Pázmány Péter) Te dőre asszony, mondd, mit kérkedel? | Fiad Édenben is bűnnel fogamzott. (Madách Imre) || a. (vallásügy) Ennek az engedetlenségnek egy tényleges esete: vmely valláserkölcsi törvény megsértése. ® Bocsánatos, égbekiáltó, ® halálos bűn; a bűnök ® bocsánata; érzi a bűne súlyát; vmilyen bűnbe esik; vezekel bűnéért; bűnre csábít vkit; ® eltöröli v. eltörli a bűnt; bűnt követ el; ® megvallja bűnét v. bűneit; bűnétől v. a bűne alól feloldozza a pap; bűneitől megtisztít, megtisztul; bűnül ® vesz; Isten bűnül ne vegye: <vmely meghökkentő v. megbotránkoztató kijelentés v. ritk. cselekedet bevezetéseképpen>. Szóláshasonlat(ok): (népies, rosszalló) annyi, mint a bűn: nagyon v. bosszantóan, felháborítóan sok; utálja v. (ritka) gyűlöli, mint a bűnét: nagyon utálja, irtózik tőle. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben. (Kölcsey Ferenc) Nem türöm hajómon | az ilyet akit mit tudom mi bűn nyom. (Babits Mihály) || b. (választékos) Züllés, kicsapongás, paráznaság. Egyesültek a bűnben. Sok volt, sok volt immár a jóból, Sok volt a bűn, az éj, a vágy. (Ady Endre)
2. Az állam vmelyik tételes törvényének a megsértése. Főbenjáró bűn; a bűn útjára téved; bűnbe kerget, sodor, visz vkit; vmely bűnben részes v. vétkes; bűnéért lakol, megfizet; bűnt magára vállal; beismeri bűnét; bűnt rábizonyít vkire. A bíróság előtt fog felelni bűnéért. A társadalom tulajdonában levő vagyon bárminemű rongálása súlyos bűn. Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, még amnestiát kaphat. (Jókai Mór)
3. Vmely társadalmi rendben kialakult, de tételes törvénybe nem foglalt erkölcsi szabály megsértése. A bűn útjára tért; a közömbösség, az osztálygőg bűne; bűnül ® ró vkinek; bűnéül ró fel vkinek vmit; bűnt bűnre halmoz; bűnt bűnnel tetéz. Előszámlálta az urak bűneit.
4. Felületességből, tájékozatlanságból eredő helytelen cselekedet; súlyos hiba, mulasztás. Bűn feltételezni, hogy …; bűn a hatóságok részéről, hogy …; bűnt követ el önmaga ellen, aki … Bűn volna az asszonyságot ilyen betegen kocsira ültetni. (Mikszáth Kálmán) || a. (irodalomtudomány) Tragikus bűn: az a tévedés, amely a tragédiában vmelyik főszereplő bukását okozza.
5. (ritka) Vkinek vmely – többnyire gyengeségből, tehetetlenségből eredő – megrögzött szokása, jellembeli fogyatékossága. Régi bűnébe visszaesik. Egyetlen bűne a mértéktelen dohányzás.
Szóösszetétel(ek): 1. bűnbélyeg; bűnbevallás; bűnfeloldás; bűnfészek; bűnjegyzék; bűnkrónika; bűnmentes; bűnpalástolás; bűnpártoló; bűnsorozat; bűnszövetség; bűnterhelés; bűnterhes; 2. főbűn; vérbűn.
