bűnbánó
bűnbánó [mb v. nb] melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -lag
1. Olyan <a személy>, aki megbánja bűnét, bűnbánatot tart. Bűnbánó ember, korhely; bűnbánóan elismeri, hogy vétkezett. Olyan furcsán, szinte bűnbánólag mosolygott, mint valami gyermekkori csínyen. (Krúdy Gyula)
2. Olyan <magatartás, emberi megnyilvánulás>, amely bűnbánatról tanúskodik. Bűnbánó beszéd; bűnbánó arccal. Bűnbánó könnyeid Szüntelen folyjanak. (Petőfi Sándor) Faképnél hagyja az öregurat, … nem fogadja el bűnbánó szavát. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ja Az, aki megbánja bűnét, bűnbánatot tart. Egy bűnbánó térdepel előtted. (Jókai Mór)
