bűnjel
bűnjel főnév
1. (jogtudomány) Olyan tárgy, amelyből a bűncselekményre v. ennek tettesére következtetni lehet. Bűnjeleket lefoglal. Nem tudta eltüntetni a bűnjeleket. A bíró felmutatta a bűnjelet. A sarokban megtalálták a kést, félretették, mint bűnjelet. (Kosztolányi Dezső) A rendőrségen bejelentette igényét a bűnjelként lefoglalt gyöngyre. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Olyan nyom, jel, amely vmit – elsősorban rossz cselekedetet – elárul, s melyből az előzményekre következtetni lehet. Nyalakodtál a kamrában, ott a szád szélén a bűnjel.
