bűnöző
bűnöző melléknév és főnév (hivatalos)
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki rendsz. súlyosabb bűncselekmény(eke)t követett el. Bűnöző csavargó, gyermek, elemek. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <külső>. Bűnöző arc, tekintet.
2. A bűncselekmény elkövetésére irányuló. Bűnöző hajlam.
II. főnév -t, -je [e] Bűnöző személy. Hivatásos, megrögzött bűnöző; a fiatalkorú bűnözők. A gazdag emberek ellen sohasem indul el a csendőrszurony, ha csak nem született bűnöző az illető. (Móricz Zsigmond) Tudta, hogy ha nem akar hivatásos bűnöző lenni, nem sok közt választhat: sofőr, parkett-táncos, tenisztréner. (Hunyady Sándor) Erre a tanyára a külváros söpredéke jár: rongyos munkakerülők, mindenféle bűnözők és titkos prostituáltak. (Nagy Lajos)
