bűntelen
bűntelen [e-e] melléknév és határozószó (választékos)
I. melléknév -ül, bűntelenebb [e] Olyan, aki nem követett el bűnt; bűn nélkül való <személy>; ártatlan. Bűntelen csecsemő, vádlott. Egy bűntelen embert Rettegtethet-e az halál? (Csokonai Vitéz Mihály) Megállj – kiált – ez asszony, nem látod? bűntelen! (Arany János)
II. határozószó (ritka, irodalmi nyelvben) Bűntelenül. Uram, mért kellett ennek bűntelen, Miért hadának, veszni általad? (Vörösmarty Mihály)
bűntelenség.
