büszke [1]
büszke [1] [e] melléknév -kén, -kébb
1. Olyan <személy>, akit a maga értékének, érdemének, elért eredményének tudatában önérzet, öröm tölt el. Büszke a sikerére, tudására. Büszke lehetsz arra, amit tettél. Legyünk büszkék reá, Hogy szinészek vagyunk. (Petőfi Sándor) || a. Olyan <személy>, akit jóleső érzés, öröm tölt el vmely vele kapcsolatban levő, hozzá tartozó, hozzá többé-kevésbé közelálló közönség, személy, dolog értéke miatt. Büszke hazájára, honfitársaira; büszke a magyar irodalomra, a magyar sportolókra, tudósokra. Az anya büszke a fiára. Nagyon büszke volt az új ruhájára. Büszke lehetek ez ismeretségre. (Csiky Gergely) Büszke volt fiára, ki a … szellem ambicióit választotta. (Babits Mihály)
2. Olyan <személy>, aki magát sokra tartja, s ezért nagyon megválogatja, hogy kikkel és mennyire bizalmasan érintkezik. Büszke ember, nehezen barátkozik. Büszke lyányok … idővel Megbékélnek asszony fővel. (Arany János) || a. Olyan, <személy, közösség>, aki, amely még kisebb sértést sem tűr el; önérzetes. Büszke nép. Aki ennyire büszke, ezt a gorombaságot sem hagyhatja megtorlás nélkül.
3. (rosszalló) Olyan <személy, közösség, társadalmi réteg>, akiben, amelyben túlteng az önbecsülés, s ez mások iránt tanúsított lenéző, lekicsinylő magatartásában erősen megnyilvánul; öntelt, gőgös, dölyfös. Lajos, büszke Lajos! magyarok királya! | Voltam én is hű, de nincs annak hálája. (Arany János) Büszkén … jár, mint egy fiatal kakas … Ha valakivel találkozik, úgy beszél vele, felülről: no te is élsz? (Móricz Zsigmond)
4. Büszke (1–3) személyre valló <cselekvés, magatartás, külső>. Büszke járás, testtartás, viselkedés; büszke arc, ajak, mosoly, száj, szem. Gyilkosok csiklandozták S meghalt komoly, büszke fővel. (Ady Endre) A sír mélyéből, büszke, dacos arc, | Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre? (Tóth Árpád)
5. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <állat>, amely úgy jár, mozog, viselkedik, mintha saját szépségétől el volna telve v. abban gyönyörködnék. Büszke paripa, páva. Toldi ugyan ráér, büszke lován léptet. (Arany János) Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, | Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. (Ady Endre)
6. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <építmény, természeti képződmény>, amely környezetéből feltűnően, hatásosan kiemelkedik, magasra tör. Nyögte Mátyás bús hadát | Bécsnek büszke vára. (Kölcsey Ferenc) Utat a büszke ormokon Nekik befútta már a hó. (Tóth Árpád) Nézzetek: napba törtetően, Mint épít büszke kupolát. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Nagyra törő <képzelet, terv stb.>. A világba kergetett sok büszke álmom. (Ady Endre)
7. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Pompás, nagyszerű. Endre király … jár büszke lakában. (Vörösmarty Mihály) Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél, Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél. (Arany János)
büszkécske.
