bütüz
bütüz ige -tem [e], -ött, -zön (tájszó)
1. tárgyas Bütüz vmit: vminek – jobbára fából való tárgynak – végét egyenesre vágja, faragja. Botot, tőkét bütüz.
2. tárgyatlan <Állat> öklelődzik.
Igekötős igék: megbütüz.
bütüzés; bütöző; bütüzött.
