bűvöl
bűvöl tárgyas ige -t, -jön (ritka)
1. Bűvöl vkit: <akaratával v. vmely eszközzel> olyan varázslatos hatást akar tenni vkire, hogy ez elveszítse saját elhatározó képességét; igéz. Mint elmekórost, egyre bűvölé Síppal-dobbal. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (régies) <Lényével, hatásával> úgy igéz, megejt vkit, hogy azt bírálat nélkül való elragadtatás ejti hatalmába. Állt Tamás, mintegy büvölve, | Szemével a lányt majd lenyelve. (Arany János–Burns-fordítás)
2. (irodalmi nyelvben) Varázsol. [A hold] ezüstté bűvöl minden pocsolyát. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka, bizalmas) Vkiben maga iránt ellenállhatatlan vonzalmat igyekszik ébreszteni; (varázsával) szerelemre igyekszik gerjeszteni vkit. Bűvöli a nőt.
Igekötős igék: elbűvöl; megbűvöl.
bűvölés; bűvölget; bűvölő; bűvölt.
