bak
bak főnév -ot, -ja
1. Általában a kecske hímje. Egy bak kötélre fűzve | … a rét tócsáiban taposgat. (Radnóti Miklós)
2. Kisebb kérődző emlősök (őz, zerge stb.) hímje. Az erdész tegnap egy gyönyörű bakot lőtt. Elől a suta, … hátul a bak; lesunyítják a fejöket s gyors villanással tünnek el a sötét lombok között. (Gárdonyi Géza) || a. A nyúl hímje.
3. (tájszó) A macska hímje; kandúr. || a. (tájszó) Némely madár, szárnyas (veréb, kacsa, pulyka stb.) hímje.
4. (régies, gúnyos) <Gyak. megszólításként:> öregedő, de a nők iránt még mindig mohón érdeklődő férfi. Nőj te, vén bak, akkorát, | Mint a legfőbb Tátra bérc. (Vörösmarty Mihály) Te neked meg, vén bak, jobb lesz, hogyha hallgatsz. (Jókai Mór)
5. Két-két kereszt alakban összerótt lábból és ezeket a metszőpontban összekötő gerendából szerkesztett faállvány. A kőműves két bakra deszkákat helyezett, és azokra állt. Asztalt rak egy deszkából, meg két bakból. (Gárdonyi Géza) || a. Fűrészbak.
6. Kocsin a kocsis ülése. Párnázott, rugózott bak. Már ott ült a kocsis a bakon. A kocsis leugrott a bakról. Ott künn állt a bricska, a cifra tarsolyos huszárral a bakon. (Mikszáth Kálmán) A kocsi bakján mintha egy óriás ülne. Úgy kiemelkedik mint egy szálfa. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka) Magasabb, szellemi vezető v. irányító hely. Ki egy esztétikai közlöny bakjára ül, … keményen tartsa a gyeplőt. (Arany János)
7. (sport) Olyan, négy hosszú lábon álló tornaszer, melynek párnázott és bőrrel bevont tömzsi henger a felső része. Tornászaink a bakon szép gyakorlatokat végeztek. || a. (játék, sport) <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Bakot áll: bakhátat (1) tart vkinek; bakot ugrik: bakon (7) v. bakot álló személyen nekifutva átugrik úgy, hogy tenyerét hátára támasztja, és lábát szétterpeszti.
8. (vasútügy) Ütközőbak. A vagon nekiment a baknak, az megállította, és így nem történt baj.
9. (hajózás) <A hajó peremén v. a rakparton v. a kikötő falán> egy v. két egymás melletti, tömzsi, erős oszlop, amelyhez kikötéskor v. vontatáskor a kötelet erősítik.
Szólás(ok): (tréfás) Bakot lő: kiáltó, nevetséges hibát, tévedést követ el.
Szóösszetétel(ek): 1. bakhíd; bakláb; bakszakáll; bakszerv; baktánc; 2. bűnbak; fűrészbak; kecskebak; őzbak; spanyolbak; ütközőbak; verőbak.
