bán [1]
bán [1] ige
I. tárgyas -t, -jon (rendsz. tárgyas ragozásban)
1. (kül. mellékmondati bővítménnyel) Vki bán vmit: fájdalmat, lelkiismeret-furdalást, megbánást érez. Bánom, hogy elküldtem a levelet; bánja bűnét, tettét. Keserűen bánom, hogy nem törődtem többet a gyerekemmel.
2. Bán vmit: bánkódik, búslakodik vmi miatt; sajnál, fájlal vmit. Nem bánok semmit, csak a gyerek maradt volna itthon. Úgy bánom ezt a dolgot. Sose bánd: ne sajnáld, nem érdemes bánkódni miatta. Szóláshasonlat(ok): bánja, mint a ® kutya, amelyik kilencet kölykezett. Ne bánd édes virágom, virágom, Hogy így élöm világom, világom. (népköltés) Nem is bánom, hogy így esett, Hogy itt éltem egy keveset. (Lévay József) Ma találkoztam veletek, Kiket ma is siratva bánok, Őszi vasárnap-délutánok. (Ady Endre)
3. (rosszalló) Mit bánja! v. Bánja is ő!: <elítélhető módon> nem törődik vele. Bánja is ő, mit beszélnek róla. Akár ma megássa Gödrömet a sírásó, Bánom is én! (Petőfi Sándor) Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. (Ady Endre) Cipőjét feltette a fehér selyemterítőre. Bánta is, hogy összepiszkítja. (Kosztolányi Dezső) || a. (népies) Bánja a fene, (a fránya, a kutya, a nyavalya, az ördög stb.): nem törődöm vele, egye meg a fene.
4. Nem bánja: a) utólag helyesnek látja. Nem bánom, hogy megnéztem; b) nincs kifogása ellene, beleegyezik. Nem bánom, gyerünk. Nem bánom, igyunk meg egy pohár bort. Kordont csinálunk, jó uram, ha nem bánja. (Jókai Mór) || a. Nem bánná, ha … : szeretné, jó volna. Nem bánnám, ha már hazamennénk.
5. (csak 3. személyben) (népies) <Hasznos érték, főleg pénz könnyelmű, helytelen cselekedet miatt> elvész, kárt szenved, rámegy; megszenvedi. Egészsége bánja; száz forintja bánja; a ® zsebe bánja. Állása bánja, ha hivatali mulasztást követ el. || a. Vki bánja: <rendsz. támadást, kezdeményezést tartalmazó főmondat után:> őrá származik kár, ő húzza a rövidebbet. Ő kezdte a veszekedést, ő bánja.
II. tárgyatlan (régies) Bánik.
Igekötős igék: megbán; szán-bán.
bánó.
