barát [1]
barát [1] főnév -ot, -ja, többes számban -ai v. (ritk.) -jai
1. <Két v. több személy (főleg férfi) viszonyában> az a férfi (gyermek, ifjú), akit kölcsönös vonzalom, bizalom, szeretet, ragaszkodás köt össze a másikkal v. a többivel; egymással barátságban levő személyek (férfiak) közül az egyik (férfi). Álnok barát; ® atyai barát; benső, bizalmas, gyermekkori, hamis, hű(tlen), igaz, jó, kipróbált, odaadó, őszinte, régi, rossz, szívbéli barát; pertu v. te-tu barátok: tegeződnek; ® testi-lelki (jó) barát; a ház barátja; elveszti a barátját; új barátokat szerez; elhidegül a barátjától; barátjául v. barátjává fogad vkit; meghasonlik, összevész a legjobb barátjával. Kedves jó barátom volt. Egy öreg, atyai barátom tanácsolta. Volt egy tanár barátom. Meghitt barátok voltak. Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond, | Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond. (Ady Endre) Elhagynak a barátok, elhagynak a remények. (Kosztolányi Dezső) Szól a telefon, fáj a hír, | hogy megölted magad, barátom. (József Attila) || a. (első személyű birtokos személyraggal) (bizalmas, tréfás v. gúnyos) <Bizalmaskodó, leereszkedő, lekicsinylő v. megrovó megszólításként, ill. megnevezésként.> Hogy van, fiatal barátom? Barátom, ezt nem jól csináltad! Ejnye, barátom, mit gondol?! János barátunk nem tudta, mitévő legyen. Utazó barátunk … újra engedelmet kért az alkalmatlankodásért. (Vas Gereben) Valahol, a Tiszaháton, | Élt egy gazda: Pál barátom. (Arany János) || b. (egyes szám 1. személyű birtokos személyraggal, felkiáltó hangsúllyal) (bizalmas) <Csodálkozás, meglepetés kifejezésére.> Barátom, micsoda remek idő lett! Barátom, ezt nem hittem volna!
2. Az a személy, testület v. közösség, aki, amely szeretettel, jóakarattal, segítő szándékkal van vki(k) iránt. A dolgozók, a magyarság nagy barátja. A szocialista kormányzat a nép igaz barátja. || a. (átvitt értelemben, választékos) Fontos, hasznos támasz, segítő eszköz, (segítő)társ. A könyv a legjobb barát. Katonának legjobb barátja a fegyvere. Áldott magánosság! te légy barátom. (Csokonai Vitéz Mihály) Az a kis kert egyetlen barátom. (Kiss József)
3. (birtokos személyraggal) (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Nőnek a kedvese, szeretője. Az asszonyhoz odajár naponta a barátja. Szakított a barátjával.
4. (átvitt értelemben) Vminek v. (ritka) vkiknek a barátja: az, aki vonzódik, ragaszkodik vmihez, vkikhez; vminek, vkiknek a kedvelője, híve, rajongója. Minden jónak és szépnek barátja; nem barátja vminek: nem szívesen él vmivel, nem szível vmit. Nem vagyok barátja a nagy szavaknak. (tréfás, bizalmas) barátja az erénynek (és a túrós lepénynek): <évődő megszólítás>. Nagy barátja a szépnemnek. Valóban, én nagy és szenvedelmes barátja voltam a színészetnek. (Vörösmarty Mihály) Soha életemben nem voltam barátja a pálinkának. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): asszonybarát; békebarát; elvbarát; emberbarát; felebarát; franciabarát; gyermekbarát; házibarát; kebelbarát; könyvbarát; magyarbarát; műbarát; németbarát; népbarát; sportbarát; szovjetbarát; szürkebarát; természetbarát; zenebarát.
baráttalan.
