becsületes
becsületes [ë-e-ë v. e-e-ë] melléknév és főnév, (tájszó) böcsületes [e-ë]
I. melléknév -en, -ebb [e,e]
1. Olyan <személy>, akinek van becsülete (1a, 2), aki megtartja az erkölcs törvényeit, követelményeit; jellemes, tisztességes, erkölcsileg megbízható. Becsületes ember, ifjú, iparos, kereskedő; a becsületes megtaláló: az a személy, aki vmely elvesztett tárgyat megtalál, s azt tulajdonosának visszaadja, v. az illetékes hatóságnak átadja. Talpig becsületes embernek ismerem. (tréfás) A becsületes emberek sorába lépett: megnősült. Becsűletes magyar, Mit egyszer ád, azt vissza nem veszi. (Vörösmarty Mihály) A becsületes megtaláló … száz forintot kap. (Mikszáth Kálmán)
2. Becsületes (1) emberre valló, rá jellemző, hozzá tartozó. Becsületes beszéd, eljárás, megegyezés, szándék, válasz, viselkedés. Becsületesen megvallotta, hogy … Becsületes vita után … nekem lenne igazam. (Széchenyi István) Szegény atyánk! … ő becsületes lelkű, igaz: Azt gondolá, hogy minden ember az. (Petőfi Sándor) Lipi … becsületes aggodalommal jelentette: „Nagyasszonyom … vigyázni lesz jó a tekintetes úrra.” (Kaffka Margit) || a. Őszinteséget, nyíltságot kifejező <arc, tekintet>. Merően | nézvén szemek közé, becsűletes | tekintetemnél elvakúljon a | szentségtörő. (Katona József) || b. (bizalmas) Vkinek a becsületes neve: vkinek az igazi, valódi neve, nem gúnyneve. Mi a becsületes neved? Lavór Jóska volt a falu bolondja, becsületes nevén: Fehér József. Kukorica Jancsi becsületes nevem; Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. (Petőfi Sándor) Mukinak a becsületes neve „János”. (Jókai Mór)
3. Az érvényben levő szabályoknak, szokásoknak megfelelően végzett; a mértéket (jól) megütő, lelkiismeretes, kifogástalan. Becsületes erőfeszítés, igyekezet, (sport)küzdelem, verseny; becsületesen csinál, megtesz, végrehajt vmit. Becsületes munkája után akar élni. (Csiky Gergely) Ma is | ember az ember és becsületes | munkája után | ma is jutna mindenkinek | … szabadság. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka) Tisztességes úton, munkával elért, szerzett. Nem elég, hogy a börtönrendszer átidomítja a gonosztevőt, ha a társadalom vonakodik neki becsületes kenyeret adni. (Mikszáth Kálmán) || b. (bizalmas) Elismerten jó, megfelelő, rendes. Becsületes ellátás, fizetés. Egy becsületes levelet sem tud megírni. Nincs egy becsületes ruhám. Becsületes vacsorát kaptunk. Markold meg becsületesen ezt a rudat! Egy kis csinos, becsületes házacska eladóvá tétetett. (Tompa Mihály) Becsületes, zsíros, tömör, harapni való ételek kerültek az asztalra. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek, -e (ritka, irodalmi nyelvben) Becsületes ember. A becsűletes kínoztatik, | megostoroztatik. (Katona József)
