bedob
bedob tárgyas ige
1. (Vhova) bedob: vminek a belsejébe, ill. vmely elkülönített helyre dob vmit, ritk. vkit. Bedobja a követ a vízbe; bedobja a levelet; bedobta a szavazatot az urnába. Bedobta a gereblyét a kertbe. [Az egyik kutyát a bika] bedobta a szomszéd udvarra, Másiknak a bélit ontotta ki szarva. (Arany János) A két gyűrűt bedobta a tengerbe jó messzire. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Bedob (vmibe): hirtelen mozdulattal v. elhatározással, gyak. könnyelműen odadob, odaad vmit vmely célra. Kártya perdül … Bedobta … késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény. (Arany János) Képes rá, hogy bedobja az egész, kezében levő summát, abba a licitációba. (Móricz Zsigmond)
2. Elhajított kemény, súlyos tárggyal kilyukaszt, összetör, betör vmit. Bedobja az ablakot, a tükröt, a kép üvegét. E vásott fiú … Sopronban annyi ablakot bedobott. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben) Bedob vhova: <hírt, ötletet, javaslatot> hirtelen, váratlanul felvet vkinek v. vmely közösségnek megvitatás v. terjesztés végett. Bedob vmit a köztudatba. Újabb kérdést dobott be a vitába. A párt bedobta a jelszót a paraszti tömegek közé: „Azé a föld, aki megműveli.”
4. (katonaság) <Csapatot, harci egységet> gyors elhatározással harcba küld, vet; bevet. A tartalékokat is bedobták a küzdelembe.
bedobál; bedobható; bedobó; bedobott.
