befejezetlen
befejezetlen [e-e-e-e-e] melléknév -ül
1. Olyan <alkotás, folyamat>, amely nincs bevégezve; félbemaradt, félbeszakadt, abbahagyott, hiányos, csonka. Befejezetlen dráma, mondat, munka, szimfónia, tárgyalás. A befejezetlen játszmákat holnap folytatják. Nem tudta, hogy mit csináljon befejezetlen történetével … (Krúdy Gyula)
2. határozói használat(ban) (kissé választékos) Befejezetlenül. 1848-ig … négy nagyobb dolgozatot fejeztem be … E korból nincsenek töredékeim; és ha a szomorú catastropha közbe nem jő, később is alig hagytam volna valamit befejezetlen. (Arany János) [Abbahagyta] befejezetlen és aláíratlan a testamentumot, amit megkezdett. (Jókai Mór)
befejezetlenség.
