befejezett
befejezett [e-e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <munka>, amelyet befejeztek, elkészítettek. A befejezett munkát nyomdába adja.
2. Olyan <esemény, folyamat>, amely nem folytatódik tovább, mert elérte a végét. Befejezett folyamat.
3. Befejezett tény(ek): a) megtörtént dolog; b) olyan (elhatározott) dolog, amelyen már nem lehet változtatni. Befejezett tények elé állít vkit: olyan helyzet elé állít vkit, hogy az már nem tud rajta változtatni; befejezett tényeket teremt: megmásíthatatlan helyzetet hoz létre.
4. (nyelvtudomány) Olyan <ige v. melléknév igenév kifejezte cselekvés v. történés>, amely a beszélő álláspontja szerint már befejeződött <a folyamatossal és a beállóval szemben>. || a. (nyelvtudomány) Ilyen cselekvést v. történést kifejező. Befejezett melléknévi igenév; befejezett múlt, jelen, jövő: <némely nyelvben> az igeragozásnak az az ideje, amely a múltban, jelenben, ill. jövőben befejezett cselekvést, történést fejezi ki. || b. (nyelvtudomány) Befejezett ige: olyan ige, amely azt fejezi ki, hogy vmely cselekvés, történés egy időpontban befejeződött v. éppen elkezdődött, v. pedig vmely mozzanata éppen lezárult <szemben a folyamatos igékkel>. Az orosz nyelv befejezett igéi.
befejezettség.
