befelé
befelé határozószó, (népies) befele
1. Vmely belső hely felé. Az egyik ajtó befelé nyílt, a másik kifelé. (Kosztolányi Dezső) || a. (népies, bizalmas) <Felszólításként> Befelé, befelé: csak gyere v. menj beljebb! || b. Vminek a külseje, széle felől a belseje, a közepe felé. A nyúl befelé szaladt (az erdőbe). Befelé úszik (a tóban). A barlang befelé vezet (a hegy belsejébe). A daganat befelé terjed. || c. Lakott hely közepe felé. Ez az út befelé vezet (a belvárosba). Ahogy befelé fordultak [a foglyok] a város belsejének, a lakosság … mind kigyűlt az utcára. (Móricz Zsigmond) || d. <Ágyban fekve:> a fal felé. Fordítsd a fejed befelé, hogy ne bántson a fény! befelé fordul: aludni készül. Máthéné se beszélt, hanem befelé fordult. (Tolnai Lajos)
2. A szóban forgó test közepe felé mutató irányba(n). A sas körme befelé görbül. A hajnalka szirma este befelé hajlik. Az öreg szemei befelé fordultak kékjükkel. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Befelé fordul: magába mélyed, önmagával, érzéseivel, gondolataival foglalkozik.
3. Befelé fordít: <subát> a szőrös felével a teste felé f.
4. Vmely időszak, évszak közepe felé. Befelé megyünk a télbe.
5. <A be igekötő helyett, a cselekvés kezdetének v. folyamatosságának kifejezésére:> fokozatosan, apránként be. Húzza az ajtót befelé. A rendőr azonnal fülön csípi, s viszi befelé a börtönbe. (Kosztolányi Dezső)
6. (népies) Benn. A városháza arra befelé van a piacon. Erre befelé csak a kollégiumi diákok produkáltak még színdarabokat. (Jókai Mór)
