befon
befon tárgyas ige
1. <Hajat, szőrt v. más szálas anyagot> kötél alakúvá fon. Befonja a haját, a ló farkát, sörényét. Az öregek üstököt hordtak, befonták a hajukat, és fésűt viseltek benne. (Móricz Zsigmond)
2. Fonott szálas anyaggal beborít v. körülvesz vmit. A széket befonja náddal v. szalmával. Befonják az üvegeket. || a. Befonja magát: <pók, hernyó> önmagából kieresztett szálakkal, fonalakkal körülveszi magát. A selyemhernyó befonja magát. Kerge pók én, Ki nem tudom befonni magam. (Ady Endre) || b. <Növény> indáival, leveleivel sűrűn körülvesz, ellep, beborít vmit. A vadszőlő befonja a lugast.
3. (átvitt értelemben) <Ámító, hízelgő, tetszetős beszéddel> a maga részére megnyerve rászed vkit; behálóz. Teljesen befonta a gyanútlan öreg embert. Csak egy hajszálon múlt, hogy az a furfangos némber be nem font … a cselszövénnyel. (Jókai Mór) Mindig arra emel poharat, akit … be akar fonni. (Tolnai Lajos)
befonás; befonat; befonatlan; befonható; befonó; befont.
