bég
bég főnév -et, -je [ë, e] (történettudomány)
Régi török méltóság; a basák fiainak, kisebb kerületek kormányzóinak v. más, az efendinél magasabb, a basánál alacsonyabb rangú személyeknek a címe, ill. ezt a címet, méltóságot viselő személy. Százezerre megyen serge Sok basával, béggel. (Arany János) Egymásután jőnek sietős divánba: Nagyvezir és mufti [= mohamedán törvénytudós], bég, basa tömérdek. (Gyulai Pál)
