behatol
behatol tárgyatlan ige
1. Akadályt v. ellenállást legyőzve, ill. vmely szűk résen át vminek belsejébe jut; benyomul. Behatol az ellenséges állásokba, az erdőbe. A Laczfiak … Behatolnak a vár kellős közepébe. (Arany János) A komor … házba behatoltak. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) [A hajnal] mint a hentes kése Hatol be a szendergő öntudat Szivébe. (Vajda János)
2. (átvitt értelemben) Vminek a belsejébe jutva, hatást fejt ki. Az eszmék behatoltak a tömegek közé, s mozgásba hozták őket. A gyermek és az ősember … hagyja, hogy a másik ember … hasson rá, hogy behatoljon az ő lelkébe. (Móricz Zsigmond)
behatolás; behatoló; behatolt.
