beidegez
beidegez [e-e-ë] tárgyas ige -tem [e], -ett [ë] v. ..gzett [ë], -zen [ë]; -ni v. ..gzeni [e]
<Mozgást, cselekvést, szokást> rendszeres gyakorlással, szoktatással önkéntelenné, gépiessé tesz. Ezt a mozdulatot nehéz beidegezni. || a. Beidegez vmire: <embert, szervet> rendszeres gyakorlással, neveléssel arra szoktat, hogy bizonyos cselekvéseket gépiesen végezzen. Beidegzi a kezét, az ujját, az emlékezetét vmire. Beidegeztem magamnak, hogy a kulcsot mindig a zsebembe tegyem.
beidegezhető; beidegzett; beidegző.
