beismer
beismer tárgyas ige, (tájszó) beösmer
<Vmely rendsz. kellemetlen v. megbélyegző tényt, állítást> valónak, igaznak ismer el; (esetleg faggatásra v. bizonyításra) be- v. megvall. Beismeri baklövését, bűnét, hibáját, tettét, tévedését, vétkét; nyíltan, töredelmesen beismer vmit: vallomásában beismerte, hogy …; a keresztkérdésekre beismerte, hogy … A vádlott beismerte bűnösségét. Kénytelen volt beismerni, hogy nekem van igazam. Ösmerd be, hogy szegény vagy, és nevetséges könyvmoly. (Tolnai Lajos) Aki beismerte minden bűnét, ne cigánykodjon háromszáz birka miatt. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Valónak, igaznak, ténynek ismer, fogad el vmit; elismer, belát. Ember vagy, Mácsik … Ötleteid vannak … Beösmerem. (Mikszáth Kálmán)
beismerés; beismerő; beismert; beismertet.
