bejárat [1]
bejárat [1] ige
1. tárgyas Bejárat vkit vhova: elrendeli v. úgy intézi, hogy vki bejárjon vhova. Egy emberét állandóan bejáratja a városba a postáért. A fiát, lányát bejáratja hozzám [a földesúr] a kis parasztgyerekek közé. (Gárdonyi Géza)
2. Vkivel bejárat vmit: elrendeli v. úgy intézi, hogy vki bejárjon vmely területet. Bejáratta velem az egész várost.
3. tárgyas <Új gépet, szerkezetet> egy ideig járat, működtet, hogy egyes érintkező (mozgó) részei simán, kisebb súrlódással járjanak. || a. Vmit bejárat: vmely gépkocsinak, motorkerékpárnak a motorját megindítja, hogy a jármű indulásra készen legyen.
4. tárgyatlan (régies) Kocsival behajt(at) vhova. Apáink nyitva hagyták hajdan a kaput, hogy a keresztül utazó tartózkodás nélkül bejárathasson. (Vas Gereben) Négylovas hintón fog az udvaromra bejáratni? (Jókai Mór)
bejáratás; bejáratható; bejárató; bejáratott.
