bejárat [2]
bejárat [2] főnév -ot, -a
1. Nyílás, hely, út, főleg ajtó, kapu, melyen át vminek a belsejébe lehet jutni, amely vmibe vezet. A ház, a terem bejárata. A kaptár bejárata közelében nyüzsögnek a méhek. Lépcső vezet a bejárathoz. A bejárat előtt őrség állt. A tömeg valósággal megostromolta a bejáratokat. Gáttal elzárták a völgy bejáratát. Hányan nem fordultak már a bejáratnál vissza, szívökbe vésve a költő szavát: „ki itt belépsz, hagyj föl minden reménnyel”. (Péterfy Jenő)
2. (régies) Bejárás (1a). Az égbe van szabad bejáratod. (Petőfi Sándor) Minden órában szabad bejárata van az uralkodó családhoz. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): főbejárat.
bejárati; bejáratú.
