bekövetkezik
bekövetkezik tárgyatlan ige
1. <Bizonyos előzmények, okok után, következményképpen> beáll, szükségszerűen megtörténik. A nagy esőzések után bekövetkezett az áradás. Állapotában az orvosság hatására javulás következett be. Amitől féltünk, bekövetkezett. || a. <Jövőre vonatkozó állítás> igaznak bizonyul, tényként történik meg. Ő már tavaly megjósolta, s íme: bekövetkezett. A Meteorológiai Intézet szép időt jósolt, de az ellenkezője következett be. Amit én mondok, az rendesen bekövetkezik, ha ma nem, holnap. (Jókai Mór) || b. <Nem várt esemény, fordulat> történik, beáll. Váratlan esemény következett be. Bekövetkezett, amire álmunkban sem gondoltunk. Egyszerre meglepő fordulat következett be. (Mikszáth Kálmán) || c. (ritka) <Esemény> elkövetkezik, elérkezik, sor kerül reá. A ránk jövő héttel Be fog következni az uj vajda-tétel [= vajda rangjára emelés]. (Arany János)
2. (tájszó, tréfás) Kényelmesen, körülményesen bemegy, belép vhova. Hangos kopogtatás után a szomszéd következett be az ajtón.
bekövetkezés; bekövetkezett; bekövetkező.
