belebeszél
belebeszél ige
1. tárgyatlan Belebeszél vmibe: vmihez közel állva v. egészen közel hajolva úgy beszél, hogy hangja vmely nyíláson át minél jobban behatoljon. Belebeszél vkinek a fülébe; belebeszél a mikrofonba, a szócsőbe, a telefonba.
2. tárgyatlan (rosszalló) Belebeszél vmibe: többször beleszól vkinek a beszédébe v. vmely beszélgetésbe. Többen belebeszéltek az előadásba. Mindig belebeszélsz a szavamba. (Jókai Mór) Nem igen tudta, hogy a templomban, semmi körülmény közt nem szabad az egyházi szónoklatba belebeszélni. (Vajda János) || a. tárgyatlan (bizalmas, rosszalló) Vmibe belebeszél: vminek az intézésébe beleszól, beleavatkozik. Belebeszél más dolgaiba. A német generalisok semmit sem szerettek olyan kevéssé, mintha a magyar vezérek a hadvezér titkaiba belebeszéltek. (Jókai Mór)
3. tárgyas (irodalmi nyelvben, régies) Belebeszél vkibe vmit: hosszas rábeszéléssel elhitet, elfogadtat vkivel vmit; szuggerál neki vmit. Nagy nehezen belebeszélik a publikumba a magasztos hazafiúi lelkesülést. (Jókai Mór) || a. tárgyas (irodalmi nyelvben, régies) Belebeszél magába vmit: elhiteti magával. Annyira belebeszélte magába azt a gondolatot, hogy nem is képzelhette, hogy ez máskép is lehessen. (Jókai Mór)
belebeszélés; belebeszélő.
