bennünket
bennünket [e-e] névmás, személynévmás
<A többes szám 1. személyű személynévmás (mi) mint nyelvtani tárgy; rendsz. hangsúlytalan v. mellékhangsúlyos helyzetben, többnyire az ige után:> minket. (Ige csak alanyi ragozású alakban haszn. vele kapcsolatban, s csak 2. v. 3. személyű alannyal.) Mikorra vársz v. vártok bennünket. Talán ő is meghív v. ők is meghívnak bennünket. [A barát] is elád maholnap bennünket! (Arany János) Megvált | Bennünket a Dózsa trónja. (Ady Endre) Apámtól féltem … A sok keserüség, | ami benne volt, megkeserített | bennünket is. (Szabó Lőrinc)
