bénulás
bénulás főnév -t, -ok, -a
1. A bénul (1) igével kifejezett élettani folyamat, az izmok, idegek összehúzódó, ill. mozgató képességének csökkenése, a test vmely részének, főleg végtagjainak el- v. megnyomorodása. Helyi, szervi bénulás; a jobboldali végtagok bénulása. Az orvos fölébe hajolt és intett az apácának – vége van. A bénulás átterjedt az agyra. (Karinthy Frigyes) || a. Ennek következménye; az izmok, idegek összehúzódó, ill. mozgató képességének hiánya; bénultság, bénaság. Részleges, teljes bénulás. Beállt, bekövetkezett a bénulás. A bénulás gyógyításának módjai: villanyozás, gyógyfürdő, gyógytorna, masszázs stb. Óvtak az alkoholtól, amely pillanatnyi bénulást okoz csak, de azután a megviselt idegrendszer még könnyebb zsákmánya lesz az észvesztő kísértésnek. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, választékos, sajtónyelvi) Vmely társadalmi, gazdasági szervezet működésének, tevékenységének kóros, rendellenes csökkenése, elsorvadása, megszűnése. A külkereskedelem bénulása káros és veszedelmes. A piacok összezsugorodása bénulást idéz elő a gazdasági életben. Az opportunizmus a pártot bénulással fenyegette.
Szóösszetétel(ek): gyermekbénulás; idegbénulás; szívbénulás.
bénulási; bénulásos.
