1. Vmely, főleg testi munka elvégzéséért járó, pénzben v. természetben adott fizetség, díjazás, fizetés; a munkaerő (1) ára, munkabér. Alacsony, krajcáros, magas, nagy, olcsó bér; ® letört bér; kialkudott, kollektív, szerződéses, szegődött bér; évi, havi, heti, napi bér; a bérek és árak összhangja, egyensúlya; csökkennek, emelkednek, kiegyenlítődnek a bérek; bérben dolgozik, szolgál vkinél, vkinek; ez nincs benne a bérben: erre nem vállalkoztam, ezt nem vagyok köteles megtenni (azért az összegért); bérbe (föl)fogad vkit; beáll, elszegődik vkihez, vhová bérbe; a bérből és fizetésből élők: a munkások és az alkalmazottak ellentétben a munkáltatókkal, a kereskedőkkel, az önálló iparosokkal, a vállalkozókkal stb.; lehúz, levon vkinek a béréből; a kár összegét lefogta béréből; bérért dolgozik, szolgál vkinél, vhol; csökkentik, emelik, javítják, leszállítják, leszorítják, megállapítják, rendezik a béreket; megadja vkinek a bérét. Egyenlő munkáért egyenlő bért! Több és jobb munkáért nagyobb bért! Még nem kapta meg a bérét. A gyárosok le akarják törni a béreket. Szegény legénynek olcsó a vére: Három rézforint szegénynek bére. (népköltés) [Álmodik a nyomor.] Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik … Kicsit több bért, egy jó tál ételt, Foltatlan ruhát, tisztességet. (Ady Endre) Összegyűltek a város napszámosai: a tanácsos úr ilyenkor szokta kiutalni a heti béreiket. (Babits Mihály) || a. (régies, rosszalló) Fizetésért vállalt elítélendő, becstelen szolgálat. Jósika István … a német császár bérében van. (Jósika Miklós) Nem … adtam a lelkemet bérbe; Négy garajcár ugy se sokat érne. (Arany János) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmely tett, áldozat, fáradozás jutalma v. eredménye. Bér helyett gyakran bürök vár … E földön minden nagyra és bölcsre. (Berzsenyi Dániel) Legyen … a tiétek A dicsőség és a bér, | … nem küzdénk mi Sem dicsőség, sem dijért. (Petőfi Sándor) A Tűz csiholója | … hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét. (Ady Endre) || c. (átvitt értelemben, gúnyos) Vmely (többnyire hitvány, gonosz, aljas) tettnek, magatartásnak megfelelő, méltó viszonzása, megtorlása v. következménye. Szabad a magyar nép … lejárt napod, német! | … Megfizette isten gonoszságod bérét. (Petőfi Sándor) Hátha annak, aki szomjuhozza vérit, Mint a farkasoknak most megadná bérit? (Arany János)
2. Az a pénzösszeg v. természetbeni szolgáltatás, amelyet más tulajdonának, vmely ingatlannak (föld, telek, ház, lakás) v. vmely eszköznek, tárgynak hasznot hajtó igénybevételéért ellenértékül fizet vki; használati díj. Alacsony, magas, olcsó bér; évi bér; a lakás havi bére. Ki kell fizetnem az esedékes bért. Hálódért gazdag bért adjanak halászid. (Csokonai Vitéz Mihály) Mondd, mit érlel annak a sorsa, | ki sót mér, krumplit, kenyeret, | … – az adó hosszú, nagy a bér – s mi haszna sincs, hiába számol | többet a petróleumért? (József Attila)
3. (igés kapcsolatokban) Bérlet. Bérbe ad, kiad, vesz vmit; bérben ® bír vmit; (régies) bérben gazdálkodik; (régies) bérben lakik: nem a maga házában l.; [Hol van a zongorád?] – Bérben van. [Tied ez az írógép?] – Nem, csak bérben van nálam. Bérben van a szakács … Bérben van a négy paripa és sujtásos kocsis és az ezüstös hintó. (Jókai Mór) István bátyám … már nem gazdálkodott, … bérben volt a földje. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Kamat. Bérbe: kamatra. [Egy polgárnál] nagyasszonyunk … hétezer márk [= márka] aranyat el|tett bérbe. (Katona József)