bérel
bérel [ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. <Ingatlant, jószágot, eszközt stb.> meghatározott összegért és időre v. megegyezés szerinti kialkudott bérért és időre igénybe vesz, használ; bérbe vesz. Földet, gépkocsit, lakást, lovat, kocsit, porszívót, zongorát bérel. Két hold szőlőt bérelt. Kabint bérelt a szezonra a strandfürdőn. Két hétre csónakot béreltünk. A fiúk hétvégi kirándulásra kerékpárt béreltek. Ha az isten megsegíti, most az őszön újra bérel húsz holdat. Majd az asszony megmunkálja a gyerekekkel. (Móra Ferenc) Vannak frakk-kölcsönző üzletek. Legközelebb bérlek egyet, … s itt mulatom el egész heti keresetemet. (Kosztolányi Dezső) Az egész területet, valami négyezer holdat, … a szerencsi cukorgyár bérelte … és műveltette. (Móricz Zsigmond) || a. <Színházi előadásokra, előadás- és hangversenysorozatra helyet> rendsz. kedvezményes áron elővételben, részletre váltott jeggyel biztosít, leköt magának. Páholyt bérel az operában. Zártszéket bérel a színházban. Az első sorban bérelt helyet magának az úszóversenyekre. || b. <Rendsz. csoportos v. társas utazásra közlekedési eszközt, ill. vmely járművön helyet> előre biztosít, foglal, vált, bérbe vesz. Fülkét, szakaszt bérel a vonaton. Kabint béreltek a hajón. Az intézet a kirándulásra autóbuszt bérelt.
2. (régies) Vkit díjazásért vmely munkára megfogad, bérért szolgálatba fogad. A végső faluhoz jutván Matyi, ott maga mellé | Egy vezetőt bérelt. (Fazekas Mihály) Kapd fel azt a poggyászt … | Kérlek ne! – inkább bérelj valakit. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (régies) Felbérel. Valld meg, … ki bérel Üldözni mint sebzett vadat halálig? (Madách Imre)
Igekötős igék: felbérel; kibérel.
bérelés; bérelt.
