berendezés
berendezés főnév -t, -ek, -e
1. A berendez igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit berendeznek. A lakás, a szoba berendezése. Folyik a művelődési otthon berendezése.
2. <Épületben, lakásban, helyiségben> a szükséges használati tárgyak, bútorok stb. összessége; bútorzat. Kényelmes berendezés; ® kombinált berendezés; kopott, modern, régimódi berendezés. Szerencsét kívánok kisasszony, ez új berendezéshez. (Csiky Gergely) [A szoba] berendezését csak a nyitott ablakon át figyeltem meg. (Kuncz Aladár) Nem valami pazar a berendezésük. (Nagy Lajos) || a. Gépi, műszaki felszerelés, készülék. ® Biztosító berendezés(ek); fűtő berendezés; ® egészségügyi berendezés; jelző berendezés; telepes hangerősítő berendezés; a bányák korszerű berendezése; egy gyár berendezése; üzemi, vasúti berendezés.
3. (átvitt értelemben) Felépítés, szervezet, rend(szer). Gazdasági, politikai, társadalmi berendezés. Romlottnak tartotta a mai társadalmi berendezést. (Babits Mihály)
4. (ritka, régies) Vmely könyv tartalmának beosztása, elrendezése. Nemcsak fölmetszem a könyvet, hanem el is olvasom végig; megtekintem címlapját, berendezését, … mutatóját. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): adóberendezés; lakásberendezés; lakberendezés; szobaberendezés; védőberendezés.
berendezési; berendezésű.
