béres
béres [ë] melléknév és főnév
I. melléknév (régies)
1. Mezőgazdaságban bérért dolgozó, bérért v. bérbe fölfogadott <férfi>. Béres arató, cséplő, kaszás, nyomtató. || a. Vmiért bért fizető, vmit bérért v. bérben használó <személy>; bérlő. Béres lakónkat elbocsátottam, s annak szobájába költözök. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (irodalmi nyelvben, rosszalló, gúnyos) Magát, szolgálatait pénzért áruba bocsátó, megvásárolt <személy>; bérenc. Hitszegő király, béres kormányzók, szegődött hadvezérek szabad nemzet eltiprására hajtottak [bennünket]. (Eötvös Károly) Dühbe csapott a béres igricek | … úr-dicsérő románca. (Ady Endre)
2. (népies) Bérért használt, bérbe vett v. adott, kibérelt. Béres föld, ház. Adott-e [a dajka] … mást, mint béres tejét? (Arany János)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (1945 előtt) Rendsz. egész évre állandó szolgálatba szegődött mezőgazdasági bérmunkás, cseléd, főleg olyan férfi, aki igás ökrökkel bánik, ökrösszekérrel dolgozik. ® Faragó béres; urasági béres; béresnek áll, megy, szegődik; béreseket fogadott. Az intéző minden reggel magához rendelte a béreseket. Béres vagyok, béres, Béresnek szegődtem. (népköltés) Hátul a cselédház, oldalánál Egy öreg mogorva béres lézeng. (Petőfi Sándor) Jön … egy ökrös szekér és mellette ballag Dani béres. (Gárdonyi Géza) Egy béres … veszi vállára a telt zsákot, viszi be a magtárba. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. béresasszony; béresember; béresfiú; béresföld; béresgyerek; béresház; béreslakás; béresmunka; béresostor; béresszekér; 2. kisbéres; öregbéres.
béreskedik; béresség.
