bérlő
bérlő melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, csoport>, aki, amely vmit (főleg ingatlant) bérel, bérért használ, igénybevesz, vminek a használatáért, igénybevételéért a tulajdonosnak bért fizet. Földet bérlő paraszt; a házat bérlő család.
II. főnév -t, -je [e]
1. (1945 előtt) Bizonyos nagyságú mezőgazdasági ingatlant, birtokot, (ipari) üzemet, hasznot hajtó vállalkozást bérbe vevő személy. ® Részes bérlő. A bérlő 3 mázsa búzát fizetett holdanként, de az aszály miatt a bér leszállítását kérte.
2. Az a személy, aki vmely színházba, hangversenyterembe, előadássorozatra, szórakozóhelyre bérlet(jegy)et vált, ott magának helyet bérel. A színház jelentős kedvezményt ad bérlőinek.
Szóösszetétel(ek): 1. bérlőcsoport; bérlőszövetkezet; bérlőtárs; 2. adóbérlő; albérlő; fiókbérlő; főbérlő; földbérlő; kisbérlő; lakásbérlő; nagybérlő; társbérlő.
bérlősködik.
