berreg
berreg [e-ë v. ë-ë] tárgyatlan ige (-tem,) -ett, -jen [e, ë, ë] (rendsz. csak 3. személyben) (hangutánzó)
1. <Gyorsan forgó, vminek nekiverődő, rázkódó eszköz, szerkezet, gép gyors mozgása következtében> szaggatott, erős és rendsz. mélyebb pergő hangot, folyamatos tompa zörejt hallat. Berreg az ébresztőóra, a motor, a repülőgép. Berreg a telefon, lobog a gáz, csurog a vízvezeték. (Mikszáth Kálmán) A gépkocsi motora | … berreg és tülköl és ropog és zakatol | ez a gépbezárt nyugtalanság. (Babits Mihály) || a. (bizalmas, tréfás, ritka) <Ember, főleg gyermek> nyelvét v. lazán összezárt ajkait folyamatosan pergetve a motor zúgásához hasonló hangot hallat. A gyerekek autót játszva berregtek az udvaron.
2. (ritka, tájszó) <Némely állat> ehhez hasonló, folyamatos, morgásszerű hangot ad. Berreg a dühös kutya. Vad gerle búgott, a fajdkakas berregett. (Jókai Mór)
berregés; berregtet.
