berúg
berúg ige
1. tárgyas Rúgással vmely bent levő helyre juttat vmit. Berúgja a labdát a kapuba, a bokrok közé. Miklós, mihelyest partot ért a lába, Csolnakát berúgta a széles Dunába. (Arany János)
2. tárgyas Rúgással nagyobb nyílást tör vmin. A gyerekek berúgták a pinceablakot. Nem tudta kinyitani a szekrény ajtaját, hát berúgta az alját.
3. tárgyas <Ajtót, kaput> kívülről rúgással kinyit. Berúgja az ajtót. [A molnár] oly dühösen rúgta be az ajtót, hogy az megnyílott. (Eötvös József)
4. Berúgja a motort, a sebességváltót: az indítókart, a megfelelő fogantyút erőteljes mozdulattal, rendsz. lábbal le-, megnyomja, nyomkodja és ezzel a szerkezetet működésre készteti.
5. tárgyatlan (bizalmas) Lerészegedik. Bortól, pálinkától, sörtől berúg. Úgy berúgott, hogy alig talált haza. Szóláshasonlat(ok): be van rúgva, mint az ® ágyú. Víg társaságban jól berúgott. (Jókai Mór) Az olcsó vörösborból elég volt fél litert inniok s mindjárt berúgtak tőle. (Kuncz Aladár)
berúgás; berúgó; berúgott.
