besenyő
besenyő [e-e] főnév és melléknév, (ritka) bessenyő [e-e]
I. főnév -t, -je [e]
1. (történettudomány) A besenyők: <a IX–XII. században> Dél-Oroszország, majd Moldva területén élt, azóta kihalt török nyelvű lovas, nomád nép, melynek egy része a XI. században hazánkban települt le. A besenyők betörései, támadásai. Ott hevernek ők, Parasztok, barnák, csöndes és komoly nép, Mint hajdan őseik, a bessenyők. (Juhász Gyula)
2. (rendsz. határozott névelővel, egyes számban) (költői) A besenyő nép. A besenyővel, a fejes, konok Néppel mi történt …? (Arany János)
II. melléknév (történettudomány)
1. A besenyők közé tartozó <személy>, besenyőkből álló <csoport>. Besenyő harcos, lovas; besenyő csapat, települések, törzsek.
2. A besenyőkre jellemző, velük kapcs., általuk haszn., tőlük származó <dolog>. Besenyő betörés; besenyő fegyver, harcmodor; besenyő sírok. Besenyő lovamnak sohse láttam párját. (Arany János)
