besúg
besúg ige
1. tárgyas (rosszalló) Felettesének v. hatóságnak titokban bejelent vkiről vmit, amivel árthat az illetőnek. Besúgta a csendőröknek, hogy a munkások fegyvereket rejtegetnek. Minden szavát, gondolatát kilesik s besúgják Ágostnak. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka, rosszalló) Titokban beárul, bevádol vkit. || b. (tárgy nélkül) Oly korban éltem én e földön | mikor besúgni érdem volt. (Radnóti Miklós)
2. tárgyas (ritka) Súgva beszól vhova. Van itt valaki? súgtam be az ablakon. (Vas Gereben)
besúgás; besúgható; besúgott.
