beszéd
beszéd [e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e]
1. (csak egyes számban) A beszél igével kifejezett cselekvés, tevékenység; a beszélés mint külső, hallható, szóbeli megnyilatkozás. Akadozó, élénk beszéd; ® gyors beszéd; kapkodó, hangos, hibás, lassú, nyugodt, rekedtes, szapora, tagolt beszéd; ® kettős beszéd; se ® szó, se beszéd; mire való a sok beszéd?; nehezére esik a beszéd; beszéd közben néha megáll; belereked a sok beszédbe; jól belejött a német beszédbe; belevág vkinek a beszédébe; beszédébe ® vág vkinek; nagy nehezen beszédre bír vkit; beszédjéről ítélve felvidéki; magyar, német, orosz beszédet hall; abbahagyja a beszédet; félbeszakítja vkinek a beszédét; beszéddel ® tart vkit. De hallga! nem beszédet hallok-e? (Vörösmarty Mihály) Az idősb fiú … mihelyt a koldus megáll a beszédben: | „Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen. (Arany János) Moziban. Zaj és zene, | Félhomály, léha beszéd. (Juhász Gyula) || a. A beszélés képessége. Az emberi beszéd hosszú fejlődés eredménye. || b. (nyelvtudomány) Vmely közösség tudatában élő nyelvi jelrendszernek a közlésben, kifejezésben a beszélőszervek útján hangosan történő egyéni felhasználása, ill. a felhasználás eredménye.
2. Ennek tartalma; az, amit vki mond. Badar, bolond, bölcs, buta, felesleges, haszontalan, józan, okos, oktalan, ostoba, sületlen, szamár, üres, zagyva beszéd; mosdatlan, mulatságos, szabados, trágár, tréfás, utálatos beszéd; ez már beszéd!: <helyeslés, tetszésnyilvánítás kifejezéseként:> helyes!; ennek van értelme; (bizalmas) micsoda beszéd ez?: hogy mondhatsz ilyet?!; hogy beszélhetsz így?!; másnak a beszéde után indul, megy; nem sokat ad vkinek a beszédére. Beszél a fákkal a bús őszi szél … Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. (Petőfi Sándor) Hallani zajt, Hangos kacajt, Szidalmat is, épűletest, Rohadt beszédekkel vegyest. (Arany János) || a. Meggyőzés, rábeszélés, érv. Itt minden beszéd hiábavaló. Hajlik vkinek a beszédére.
3. Az a mód, ahogyan vki kifejezi gondolatait; kifejezésmód, beszédmód. Burkolt v. takart, cifra, cikornyás, csalafinta, édeskés, egyenes, értelmes, felemás, fortélyos, goromba, gúnyos, ízes, hamiskás, határozott, hebehurgya, higgadt, hízelgő, kemény, keserű, körmönfont, magyaros, megfontolt, mézes-mázos, nyers, összevissza, pongyola, sima, szíves, túlzó, világos, zamatos beszéd; csűri-csavarja, cifrázza a beszédet. Az obsitosnak párját nem látta hat falu, A szem, a száj elállott merész beszédein. (Garay János) [A cseh] megint ott lesz a szigetben reggel, | Istent káromoló gőgös beszédekkel. (Arany János) Sok beszédnek sok a fölöslege. Nem kell nekem semmi cirkalmazott beszéd. (Mikszáth Kálmán) || a. Írói, irodalmi kifejezés(mód); az írói megfogalmazás módja, formája; stílus. Homályos, ízes beszéd; ® képes beszéd; költői, kötetlen beszéd; ® kötött beszéd; magyaros, misztikus, pongyola, régies, szabatos, zamatos beszéd. [A vers] távol tart az aljas s pongyola beszédtől. (Vörösmarty Mihály) [A költemény] nem is egyéb, Mint magasb széptevés kötött beszédben. (Vajda János) || b. (nyelvtudomány) Az a mód, ahogy vkinek a szavait közöljük, idézzük. ® Egyenes beszéd; ® függő beszéd.
4. <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> beszélgetés, társalgás, szóváltás. Miről folyik a beszéd?; a beszéd akörül forog, hogy …; ráterelődik a beszéd vkire, vmire; beszédbe ® áll, ® elegyedik, ® ered, ereszkedik, ® keveredik vkivel; nagy beszédben voltak. Nyakig vannak a nagy beszédben. ® Elejti a beszéd fonalát; ® felveszi a beszéd fonalát; ® kisiklik a beszéd v. a beszéd fonala; vmire keríti a beszéd sorát: szóba hozza, megemlíti; egyet fordít a beszéden: más tárgyra tér át; ® átviszi a beszédet vmire; vkire, vmire ® fordítja a beszédet; ráfordítja, rátereli vmire a beszédet; másra, más tárgyra tereli, viszi a beszédet; továbbfűzi a beszédet. A családfő ott fenn űl a nagy asztalnál Bizalmas beszédben szomszéddal s komával. (Petőfi Sándor) Nem állhatta tovább; Vicára fordította a beszédet. (Gárdonyi Géza) || a. Mondanivaló, közölnivaló, (meg)beszélni való. Beszédem van veled: a) vmit meg akarok veled beszélni; b) (átvitt értelemben, gúnyos, rosszalló) meg akarlak szidni, számolni akarok veled vmiért; kifogy a beszédből; nagy feneket kerít a beszédjének. Menj … előre …, s várj meg a kanásznál, nekem egy kis beszédem van a jegyzővel. (Eötvös József) Tisztelendő uram, … egy kis beszédem volna, ha meghallgat. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka, népies) Beszélő, beszédes viszony. Csak a János anyjával maradt a Lidi beszédben. (Gárdonyi Géza)
5. (rosszalló) Szállongó (alaptalan) hír; szóbeszéd, mendemonda; pletyka. ® Szófia beszéd. Nem sokat ad az emberek beszédére. Ez csak ® amolyan beszéd! Beszéd után ne indulj v. ne menj! Ne hallgass minden beszédre! Balgatag, ne hígy minden beszédnek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Nem szeretek olyan beszéd után indulni, amit eb mond kutyának, kutya a farkának. (Jókai Mór)
6. Vmely tárgyra vonatkozó gondolatoknak többé-kevésbé rendezett élőszóbeli előadása; szónoklat. Alkalmi, beiktató beszéd; ® beköszöntő beszéd; bemutatkozó, beszámoló, elnöki, előadói, megnyitó, rövid, rögtönzött, székfoglaló, uszító, üdvözlő, ünnepi beszéd; egyházi, esküvői beszéd; halotti beszéd: gyászbeszéd; temetési, országgyűlési v. parlamenti, politikai, szónoki, törvényszéki beszéd; ® hegyi beszéd; dörgedelmes, drámai, emelkedett (hangú), gyújtó, izgató (hatású), kenetes (hangú), magasröptű v. szárnyalású, nagyhangú, történelmi (jelentőségű) beszéd; a beszéd eleje, kezdete, közepe, vége, befejezése; a beszéd tárgya; belesül a beszédébe; beszédéből hiányzott az őszinteség; rövidre fogja a beszédet; beszédet intéz vkihez; beszédet mond, rögtönöz, tart vkiknek, vkik előtt, vhol; eláll a beszédtől: nem él a kapott engedéllyel s nem szólal fel. Az elnököt beszéddel fogadták. Akkor az urakhoz fordult a felséges | Király s ekkép tartott hatalmas beszédet. (Arany János) Caesart sohasem látták a fórumon …, hogy feljegyezze nagy szónokok beszédeit. (Karinthy Frigyes) Ki hallott olyat, hogy a szónok beszédébe beleszóljon a kirendelt katonaság. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek írott v. nyomtatott szövege. A könyv beszédek gyűjteménye volt. Elolvasta Pázmány beszédeit. Az elnök megírta beszédét a megnyitóra. Néhány vidéki lap … hozta egyik-másik beszédjét, ciceróval, díszes keretben. (Tolnai Lajos) Jó volna látni mintának egy ilyen beszédet, mi szokott abban lenni. (Mikszáth Kálmán) || b. (régies) Elöljáró beszéd: bevezetés, előszó.
Közmondás(ok): Sok beszédnek sok az alja: aki sokat beszél, sok hiábavalóságot, feleslegest v. badarságot mond.
Szóösszetétel(ek): 1. beszédanyag; beszédár; beszédféle; beszédfordulat; beszédforma; beszédidő; beszédjelenség; beszédstílus; beszédtempó; beszédterjedelem; beszédtöredék; 2. asszonybeszéd; előbeszéd; élőbeszéd; emlékbeszéd; énekbeszéd; esketőbeszéd; folyóbeszéd; gyászbeszéd; hasbeszéd; jelbeszéd; közbeszéd; magánbeszéd; mesebeszéd; párbeszéd; példabeszéd; perbeszéd; programbeszéd; rádióbeszéd; sírbeszéd; szentbeszéd; szóbeszéd; szűzbeszéd; tréfabeszéd; trónbeszéd; ujjbeszéd; vádbeszéd; védbeszéd; védőbeszéd.
beszédecske; beszédű.
