betakarít
betakarít tárgyas ige (népies)
1. <Mezőgazdasági termény(eke)t> a földről, a mezőről behord; betakar (2). A répát, a termést betakarítja. A nép … a dér elől mindent betakaríta. (Kemény Zsigmond) Olyan ez a nép, hogyha megneszeli a törököt, mindent betakarít éretlenül is. (Gárdonyi Géza)
2. Betakarít vmennyit: <mezőgazdasági terményből> vmely mennyiséget mint terméseredményt elér. Holdanként 18 mázsa búzát takarított be.
betakarítható; betakarító; betakarított; betakaríttat.
