betűz [1]
betűz [1] [bëtűz v. betűz v. bëtüz] ige -tem [e], -ött, -zön, (népies) bötűz
1. tárgyas <Szöveget> akadozva, nehezen, betűnként olvas. Még nem olvas, de már betűzi a könyvet. Előtte nyitva állt az olvasókönyve, próbálta betűzni. (Gelléri Andor Endre) || a. (tárgy nélkül) Együtt játszottak a közös hajlék körűl, együtt kezdtek betűzni, soha el nem válva. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyas Nagy gonddal, szinte betűről betűre olvas, tanulmányoz vmit. Régi írásokat betűz. Merev szemekkel betűzé tovább … a gyász levelet. (Kemény Zsigmond) Az asszony a színlapot betűzte egy ideig. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas <Vmely félreérthető szót, nevet, főleg telefonban> betűnként úgy mond, hogy minden betűnél egy ugyanolyan kezdőbetűjű keresztnévre hivatkozik. Ohman. Betűzöm: (O, mint Olga; H, mint Henrik; M, mint Mihály; A, mint Antal; N, mint Nándor).
Igekötős igék: kibetűz; megbetűz; végigbetűz.
betűzget; betűzhető; betűző; betűzött; betűztet.
