betűz [2]
betűz [2] [e] ige
1. tárgyas <Olyasmit, aminek hegyes vége v. hosszabb-rövidebb szára van, vmibe, résbe, nyílásba> bedug, beerősít. A virágot betűzte a gomblyukába. A zászlót betűzte a tartójába. Elfogadom a rózsát, betűzöm a hajamba. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (ritka) <Vmely ruhadarab nyílását, ill. nyílásának szemben levő széleit többnyire kapocs, gomb hiányában> tűvel összeerősíti, összetűzi. Betűzi a ruha nyakát. Leszakadt a kapocs, ideiglenesen belülről betűztem a szoknya nyílását.
3. tárgyas (ruházkodás) <Ruhapróba közben: bő részt> tűvel átszúrva s úgy összefogva ideiglenesen szűkebbre vesz.
4. tárgyatlan <Nap, napfény> besüt vhová, rendsz. erősen. A nap betűz a szobába. A bal lábát a napra tartotta, amely betűzött az ablakon. (Gárdonyi Géza) Az ablakon betűzött a hanyatló nap, … egyenest a kisfiú arcába. (Babits Mihály)
betűzdel; betűzet; betűzhető; betűző; betűzött.
