betyáros
betyáros [ë] melléknév -an, -abb
1. A betyár(ok)ra (1) jellemző, emlékeztető; hetvenkedve virtuskodó, féktelenül duhaj, vakmerő, szilaj <magatartás, cselekedet>. Betyáros bátorság, kiállás, mulatozás, nótázás, tánc, vakmerőség, virtus. Réz sarkantyúm huszárossan, betyárossan pöngetöm. (népköltés) A vitézi táncot követé a páros, De nem olyan csélcsap, nem olyan betyáros. (Arany János) || a. Betyáréhoz hasonló <arckifejezés, hang>. Huszonöt és harminc év közt volt … szép, de betyáros arccal. (Kemény Zsigmond) [A gulyás] ezt valami hegyes, dacos, betyáros hangon mondta. (Jókai Mór)
2. (történettudomány) Betyárok között szokásos, cifra, nyalka, hetykén kackiás <ruha, viselet>. Betyáros ing, kalap, szűr. Betyárosan kötött kendő; betyárosan félre csapta, szemébe húzta a kalapját. || a. (történettudomány) Betyárok által használt <eszköz, felszerelés>. Betyáros lószerszám, nyereg, ostor, pipa, (dohány-)zacskó. Kis kalapom darutollas, virágos, Ha felteszem, jaj de nagyon betyáros! (népköltés) Egy karcsú, nyalka fickó … egyet pödörintett a pörge bajuszán, levette betyáros kalapját, összeüté bokáit. (Jókai Mór)
3. (régies) Modortalanul neveletlen, műveletlen, parasztosan nyers, durva, pórias <személy>. Derék magyar fiú a talpán, azért mégsem betyáros. (Szigligeti Ede) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <megnyilatkozás, magatartás>. Betyáros káromkodás: cifra, hosszú, kacskaringós k.; amúgy betyárosan; betyárosan elbánt vele: alaposan elbánt vele; betyárosan megmondta v. odamondogatott neki: magyarán megmondta v. odamondogatott neki. Szép cifra, betyáros káromlásra tanít vala, mondván úgy leszek ember. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Keserves, cudar; nehezen elviselhető v. megoldható. Betyáros egy helyzet; betyáros egy probléma.
betyárosság.
