beválik
beválik tárgyatlan ige, (ritka) bevál
<A vizsgálat v. a munka során> megfelelőnek, alkalmasnak v. sikeresnek bizonyul. Bevált katonának. Beváltak az új munkamódszerek. A harmadévi újoncozásnál hatszáz … ifjú közül négy vált be. (Mikszáth Kálmán) A forradalom után Pallagi Józsit hívták meg … a katedrára … s … nagyon be is vált. (Móricz Zsigmond)
beválás; beváló.
