bevétel
bevétel [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (kereskedelem) Áru(k) eladásából v. szolgáltatások fejében befolyt pénz(összeg), így nyert, szerzett jövedelem. Előirányzott, napi, nyers, tiszta bevétel; ® teljes bevétel; átlagos, rendes, rendkívüli bevétel; az állami üzemek, az előadás, a mérkőzés bevétele; csökken, nő a bevétel. Mennyi volt a bevétel? Az állami áruházak bevétele egyre nő. Nálatok a hivatal a bevétel, az asszony a kiadás. (Mikszáth Kálmán) [Jó] gazdasszony volt, az én akkori kis bevételemből nagyszerű háztartást vitt. (Móricz Zsigmond)
2. Vminek a bevétele: vmely erődítménynek, városnak harccal való elfoglalása. Az erőd, a város bevétele. Báthori … a hirtelen összegyűjtött, 25 ezer főből álló hadsereg vezérévé tette, s reá a keményen védett … Temesvár bevételét bízta. (Jósika Miklós) A Buda bevétele örömünnepére tartott lakománál találkoztunk. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): összebevétel; többletbevétel.
bevételi.
