bezzeg
bezzeg [e-e v. ë-ë] határozószó
1. (gyak. de bezzeg, de … bezzeg) <Az előzménnyel ellentétes értelmű tagmondat v. mondat nyomósítására.> Akkor nem kellett neked, bezzeg most kellene. Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. | De a kocsma bezeg hangos! (Petőfi Sándor) Az útas keble megtelik … de Bezzeg fogy a vándor cipó! (Arany János) –11 <Néha utána következő ellentéttel is.> Most bezzeg megvennéd azt a házat, de már eladták. || a. <Káröröm, gúny kifejezésében, főleg nem várt, de megérdemelt csapásról, anyagi v. erkölcsi károsodásról szóló mondatban> Bezzeg nem beszél most olyan fölényesen! Bezzeg jó volna most, amit elpazaroltál!
2. <Az állítás nyomósítására, az előzményre csak általánosságban utalva:> ugyancsak. Bezzeg megjártam! –21 <Utána következő ellentéttel.> A török … otthagyja a két lovat, és fut a kislány után. A szegény kis Vica bezzeg menekülne, de aprók a lábak és magas a fű. (Gárdonyi Géza) –22 (elavulóban) <Fokozó értelmű mondatban.> Mindig abban jártam, fáradék is bezzeg, Hogy magyar népemnek hirt-nevet szerezzek. (Arany János)
