bika
bika főnév bikát, bikája
1. Szarvasmarha hímje. Magyar, kivert, komor, kormos, szilaj, veszett bika; a bika szarva; erős, mint a bika; a bika bőg, bömböl, döf, öklel; bikát nevel, tart. Mint komor bikáé olyan a járása. (Arany János) Lovak, bikák, | kiket, hogy húzzatok igát, | herélnek, ríjjátok: Nagyon fáj. (József Attila) Öt hatalmas bikája is van a községnek, a bikák szarvaira ólomgombokat öntöttek. (Nagy Lajos)
2. Vadon élő, nagyobb testű, páros ujjú kérődző állat hímje. || a. (vadászat) Kül. szarvasbika. Egy szép, öreg bikát lőtt. A két hatalmas agancs keményen koccant össze …, az egymás körül forgó haragos bikák csakhamar széles tiszta kört tapostak a fű közt. (Bársony István)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Nemileg erőteljes, nemileg sokat kívánó, csapodár férfi. A falu bikája: vmely faluban v. más közösségben közismerten nagy nemi képességű és nemi vágyait gátlás nélkül kiélő férfi. Tudják a szomszéd fiáról, hogy ő a falu bikája. Nagy bika volt fiatal korában. „Falu bírájának, falu bikájának, minden szabad.” (Móricz Zsigmond)
4. (műszaki nyelv) Többnyire fából készült, rendsz. háromágú állvány, amelyre emelő csigát lehet erősíteni. || a. (hajózás) Fából v. öntött vasból való henger, amelyre a kikötéskor a kötelet tekerik, v. amelyhez a fedélzeten vmit megerősítenek; bak. || b. (tájszó, műszaki nyelv) Hídoszlopok, nagy cölöpök leverésére használt, csigán átvetett kötél segítségével mozgatott óriási kalapács, súly.
5. (sport) Tekében a három középre állított bábu valamelyike. Első tarolása után csak egy bika maradt állva.
6. (játék) <Tarokk játékban> egyenlő pontszámmal elvesztett játszma v. a játszmát egyenlő pontszámmal elvesztő játékos. Igaz, hogy te annyi pénzt nyertél a kártyán? … – Hagyj nekem most békét, mikor éppen … „bika” lettem. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. bikabőr; bikaerős; bikafejű; bikalegelő; bikaölő; bikapénz; bikarét; bikatartás; bikatulajdonos; bikavásárlás; 2. bölömbika; nádibika; szarvasbika; tenyészbika.
bikás; bikaság.
