billen
billen [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (rendsz. helyhatározóval v. -t ragos mértékhatározóval)
<Tárgy egyensúlyi helyzetének hirtelen megváltozása következtében> egyik oldalról a másikra v. fölülről lefelé, ill. alulról fölfelé egyet mozdul. Erre, arra v. ide, oda billen a mérleg ® nyelve; vki javára billen a ® serpenyő. A mérleg egyik serpenyője fölfelé, a másik lefelé billen. A mély kátyúkban hol jobbra billent a taliga, hol balra. (Gárdonyi Géza) || a. <Fej a nyakizmok meglazulása következtében> egyik oldalról a másikra v. fölülről lefelé egyet mozdul. Alvás közben a feje jobbra billent.
Igekötős igék: átbillen; elbillen; előrebillen; felbillen; félrebillen; hátrabillen; helyrebillen; kibillen; lebillen; megbillen; visszabillen.
billenő; billent.
