billentyű
billentyű [e] főnév -t, -je [e]
1. Általában olyan kis emeltyű, mely a nyomás megszűnte után eredeti helyzetébe visszaugrik, ill. ennek az a része, melyet ujjal lenyomnak. A harmonika, a harmónium, az írógép, némely fúvós hangszer, a pénztárgép, a számológép, a szedőgép, a távíró, a zongora billentyűi. Az ispán levette a trombitát …, a billentyűkön itt-ott csavart. (Tolnai Lajos) Eleresztem ujjaimat az írógép billentyűin. (Babits Mihály) Leült a zongorához. Finom keze végigfutott a billentyűkön. (Hunyady Sándor)
2. (bonctan) <Az emberi és állati szervezetben> hártyaszerű alakulat, mely bizonyos edényeket elzár és nyit. Egy kutyának … több billentyűje van, mint Hamlet furulyájának. (Herczeg Ferenc)
Szóösszetétel(ek): szívbillentyű; zongorabillentyű.
billentyűz.
