bimbó
bimbó főnév -t, -ja v. (ritk.) bimbaja
1. Fejlődő, még ki nem nyílt virág. Duzzadó, fakadó, feslő bimbó; a bimbó kifakad, kifeslik, kipattan; bimbójában van: bimbó(k) van(nak) rajta; bimbókat hajt. Ablak alatt A pünkösdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója. (Arany János) A liliomok magasra nyúltan bimbóztak. A bimbójuk már fehéredett. (Gárdonyi Géza) [A leány] formás, fejlő, mint a kihasadó bimbó. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) Rügy.
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Sokat ígérő kezdet, biztató lehetőség. Elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. (Vörösmarty Mihály)
4. <Emberi v. állati mellen> kis kidudorodás, amelynek csúcsán nőknél, ill. nőstény állatoknál a tejmirigy kivezető csatornája van. A csecs, az emlő, a mell bimbója. Lehajtja melle bimbait, Csiklándva mintegy alvó fiait. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. bimbófakadás; bimbófakasztó; bimbófeslés; bimbóhasadás; 2. csecsbimbó; kelbimbó; mellbimbó; rózsabimbó; termőbimbó; virágbimbó.
bimbócska; bimbótlan.
